Hunyadi Mátyás Általános Iskola
2022. Január
HKSzeCsPSzoV
          1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31

Keresés

Búcsú az iskolától

 

Búcsú az iskolától

 

Kedves Szülők, Kedves Kollegák, Kedves  Gyerekek!

1992 tavaszán, egy szép verőfényes napon, - pedagógusként, festőművészként és a kerületi vizuális műhely vezetőjeként -  egy szép verőfényes napon, teli tenni akarással, tervekkel léptem át  a Karikás Frigyes utca 3. küszöbét, az ismeretlen iránti természetes bizalmatlansággal és jövőbe vetett bizalommal.

Ez a kettős érzés jellemezte az első egy-két hónapot. Miután alaposabban  megismertem  az új, rendkívül lelkes, szakmailag kimagasló tantestületet, az iskola iránti bizalmam is egyre erősödött, erőt adva az igazgatói munkámhoz. Nem jöttem üres kézzel.  Úgy éreztem,  kincset hoztam magammal. Olyan kincset, amiben hittem, hiszek. Magammal hoztam a művészetet, de nem úgy, ahogyan eddig létezett az iskolákban, hanem egy közösen és különlegesen megálmodott holisztikus szemlélettel, a gyermekek személyisége teljes átformálásának, tökéletesítésének  hitével.  Ez lett iskolánk  komplex művészeti programja, ami már az első perctől soha nem remélt sikert és teljes szellemi, lelki átváltozást hozott számunkra. A speciális képzést 1993-ban (23 éve) vezettük be felmenő rendszerben első osztálytól.

A programban a kezdetektől fogva részt vesznek külsős művésztanárok, alkotó- és előadóművészek, akik még hitelesebbé és szakszerűbbé tették azt. Ekkor hoztuk létre iskolai alapítványainkat és  az új programnak megfelelően átalakítottuk az iskolát. Első lépésben  aulát, galériát, balett-termet, képzőművészeti, kerámia műhelyeket alakítottunk ki, égetőkemencét, korongozókat, balett- és néptánc ruhákat,  valamint egyéb felszereléseket  vásároltunk.  Bevezettük  az m. jelzésű  művészeti osztályainkban  a balett, színjátszás, báb, képzőművészet, néptánc  foglalkozásainkat, amit felső tagozatban fotó és média tantárggyal, énekkarral, a  hangszeres oktatás lehetőségével és  kortárs tánccal egészítettünk ki. Az iskola iránti érdeklődés hírtelen megugrott, még vidékről és külföldről is jelentkeztek hozzánk. A siker azonban nem jött magától. Meg kellett dolgoznunk érte. Minden tanévben, újra és újra meg kellett újulnunk, hogy a legjobb, a legkorszerűbb, legeredményesebb módszerekkel a legjobb eredményeket érhessük el. Igazi iskolaépítő munkába kezdtünk. Egy olyan iskolát hoztunk létre, amilyen előzőleg,  ebben a formában hazánkban nem  volt  A művészeti nevelés, a minden területen magas szintű oktatás, a testületi egység, az iskola egészét átjáró humánum, hamarosan az élvonalba emelte intézményünket.  Olyan iskolává lettünk, ahová nem könnyű ugyan bejutni,  de  ha sikerül - akár pedagógusként, akár gyermekként - rangot jelent hunyadisnak lenni.

A művészeti nevelés mellett angol nyelvi képzésünk, iskolánk másik fő profilja. Idegennyelv-oktatásunk sikerét jelzi, hogy  a több évtizedes emeltszintű angol oktatásunkat   két tanítási irányultságú oktatással egészíthettük ki, ami  nagy előretörés ezen a fontos területen. Ma már amerikai,  ausztrál, kínai, egyiptomi stb. angol anyanyelvű tanárokkal is dolgozhatunk (AIESEC).  Iskolaépítő munkánk,  az új,  a legjobb megoldások keresése soha nem ért véget. Kedves kollegáim lelkesedése, lelkiismeretes munkája, a gyermekek tudás iránti vágya, az Hunyadit átjáró művészeti, szellemi, alkotói  légkör olyan iskolává tett minket, melyre büszkék lehetünk, gyermekként, szülőként és pedagógusként egyaránt.   Köszönet ezért a kedves szülőknek, a fenntartónak és az üzemeltetőnek.

A tartalmi megújulással egyidejűleg az iskolaépület átépítésének is nekiláttunk. A felújítások sorában a sok közül csak egyet: a bejárati rész, az aula, galéria megépítését emelném ki, ami nem kis részben formába öntötte a tartalmat, teret biztosítva a művészeti élményeknek és bemutatkozásoknak. Minden iskolának vannak kiemelkedő eseményei, pillanatai, napjai, amire nem csak illik, de kötelező is emlékeznünk, mert ezek az emlékgyökerek tartanak meg minket. Közülük elsőként a  több éven át tartó japán kapcsolatunkat emelném ki. Felléptünk Tokióban,  Naganóban,  a legszebb japán színházakban. Gyermekeink színházi fellépései, a japán- magyar művészeti, kulturális együttműködés, a közös szakmai megbeszélések,  tartalmas és Európa határait is meghaladó - a  művészeti nevelés jelentőségét hangsúlyozó -  önként vállalt  misszió részeseivé tett minket.

De nem feledhetjük a  rendkívül sikeres németországi, horvátországi, templomi, Éneklő ifjúsági, karácsony esti énekkari fellépéseinket sem. Pergolesi:  Stabat Mater Sass Szilvia világhírű operaénekessel  történt CD - re éneklése pedig  énekkarunk  több évtizedes munkájának megkoronázása volt. És bizony komoly nyomokat hagytak bennünk a Hunyadi Gálák, az erdei iskolák, az iskolai évfordulók, a  művészeti táborok, a kirándulások, kiállításaink megnyitói, a francia, görög, bolgár, örmény, cigány  kulturális estek, kiállítások is. Hunyadisnak lenni, akár pedagógusként, vagy vezetőként, akár gyermekként, igazi kihívás, napi feladat, amely széppé, tartalmassá teszi  a mi közös nagy iskolaépítő munkánkat. Azt gondolom, nem lehet eleget írni erről a 24 évről. Nem lehet annyit írni, amennyit ez a 24 év jelent számomra, számunkra. Nem lehet annyit írni ezekről a csodálatos évekről, amennyit a kollegáim megérdemelnének.

 Eltelt igazgatói munkám 24 éve, amit reményeim szerint további sikeres évtizedek követnek. Most, így  a vége felé közeledve, elmondhatom, hogy  1992 tavaszán sokat gondolkodtam, belevágjak-e ebbe a szép, de nem könnyű munkába.  2016-ban úgy érzem, jó döntés volt, mert átadhattam, elvégezhettem mindazt, amiért jöttem,  miközben végig  magam mögött éreztem a testület bizalmát és támogatását. Ezt bizonyítja az öt (1992, 1997, 2002, 2007, 2012) 100%-os pályázati támogatottságom, az iskolánk ügyei melletti elkötelezettség, lelkesedés, ami  nekem is mindig új erőt adott a folytatáshoz. Egyszer egy író-olvasó találkozó alkalmával, ahol verseskötetem került bemutatásra, a moderátor megkérdezte, mit tartok   eddigi életemben a legfontosabbnak: a festészetet, az írást vagy a pedagógiai munkát? Gondolkodás nélkül feleltem: a pedagógiai  munkámat, mert úgy érzem, ezen a területen tudtam igazán hatni, mert a gyermekek tanításánál, nevelésénél, a tantestület formálásánál nincs számomra  fontosabb feladat. Valamiféle küldetéstudattal, hittel és meggyőződéssel végeztem  24 éven át az igazgatást, az iskolaépítést, vállalva az iskola érdekében akár a konfliktushelyzeteket is. A Hunyadi 24 éve az én személyes életem 24 éve is. Belém épült és reményeim szerint egy kissé én is beépültem a Hunyadiba a programjaimmal,  terveimmel,  munkám iránti elkötelezettségemmel, szavaimmal, gondolataimmal, cselekedeteimmel.

 1992-2016. 24  szép év, amit a sors rendelése, akarata szerint a Hunyadiban tölthettem. Köszönöm a Kedves Szülőknek és elsősorban a mellettem mindenkor kitartott Kollegáimnak azt a lelkesedést, emberséget, ami előttem is példaként áll.  Köszönöm ezt a 24 évet! A következő években, elsősorban festéssel és írással foglalkozom, ahogy igazgatói munkám mellett eddig is tettem.

További szép hunyadis éveket kívánok szeretettel:

Szathmáry József

igazgató