Vendégünk volt Nógrádi Gábor író
Találkozásom Nógrádi Gábor íróval
Számomra nagyon különleges volt az iskolai író-olvasó találkozó, amelyen Nógrádi Gábor író volt a meghívott vendég. Eddig csak olyan könyvet olvastam, amelynek ha magyar az írója, akkor vagy már nem élt, vagy a szerző külföldi, így elképzelhetetlen volt számomra, hogy valaha lehetőségem lesz beszélni egy általam olvasott könyvről annak írójával.
Kicsit tartottam a Nógrádi Gáborral való találkozástól, nem tudtam, mire számítsak. Azt gondoltam, megközelíthetetlen bácsi lesz. Az olvasmány, amit olvastam, A gonosz hét napja című könyv, nem egy „könnyű” olvasmány. A szereplők őszinte, szókimondó stílusban beszélnek. Ezért arra gondoltam, nehéz lesz beszélgetni az íróval, mert ha ő is ilyen, biztos visszafogja magát csak azért is, mert egy általános iskolába látogatott el. De nagyon meglepődtem és kellemesen csalódtam. Igazán kedves és közvetlen, nagyon lebilincselő személyiség. Jól éreztem magam a társaságában, még sokáig tudtam volna hallgatni. Nem éreztem úgy, hogy lekezelne minket azért, mert gyerekek vagyunk. Komolyan meghallgatta a kérdéseinket, és valóban nekünk és hozzánk beszélt.
előadtunk neki egy színdarabot, amelyet ő írt, a címe: „Segítség, ember!”, ez lesz a színjátszás vizsgaelőadásunk. Ebben a darabban én egy nyuszit játszom, a próbánkat az író is megnézte, erről is tudtunk vele beszélni.
Sok hasznos, tanító gondolatát osztotta meg velünk, a könyveiből, az életéből és a színdarabról is. Örülök, hogy megismerhettem, biztosan sok könyvét el fogom még olvasni.
Gorzó Luca
8. m
Élményszerű találkozás
Az olvasónak ritkán van lehetősége arra, hogy a szerzőt megismerhesse. Ezért nagyon örültem a Nógrádi Gáborral való találkozásnak. Bár még egy regényét sem olvastam, de a beszélgetés alapján elhatároztam, hogy elolvasom az általa ajánlott, frissen megjelenő könyvét.
A találkozást színesebbé tette osztálytársaim színjátéka, amelyben feldolgozták az író egyik fontos gondolatát: az emberek az otthonukba fogadott háziállatokról megfelelően gondoskodjanak. A megjelenített részlet humoros, de egyben komoly tartalma miatt elgondolkodtatott.
Felfigyeltem az író gondolkodásmódjára, és arra, hogy hogyan látja a világot. Követendő példát nyújt nekünk, fiataloknak a segítségnyújtásról, a kulturált viselkedésről, élettapasztalatáról.
Nyitott mondataival hagyta, hogy elgondolkodjunk az élet nagy kérdésein, nem erőltette ránk a s véleményét. Személyisége szerintem mindannyiunk számára megkapó volt.
Érdekelek voltak a kérdéseinkre adott válaszai, melyekből bepillantást nyerhettünk az írói alkotómunka rejtelmeibe és egyben a hétköznapi életébe.
Tudása az élet minden területét lefedi, s ezért igazi példakép lehet sokak számára. Felhívta a figyelmünket a minden emberben rejlő tehetség felkutatására, kibontakoztatására.
Olyan belső értéket, olyan magas szellemi szintet képviselt, hogy azóta is annak befolyása alatt állok.
Szűcs Adél
8. m
Nógrádi Gábor látogatása
A tanév során többször is belebotlottunk olyan feladatokba, amelyek valamilyen módon Nógrádi Gáborral kapcsolatosak.
Először színjátszás órán merült fel a kérdés, mivel nem tudtuk eldönteni, hogy mi legyen az évvégi vizsgadarab. Ebben a „színjátszó csoportban” az osztályból csak néhányan vagyunk benne, mégis a legőrültebb ötletek merültek fel, amelyeket nem tudtunk volna megvalósítani. Végül Réka néni előállt egy ötlettel és megkezdtük a próbákat. Nógrádi Gábor Segítség, ember! című regényének dramatizált változatát dolgoztuk fel. Eleinte még egy kicsit szégyelltük a darabot, mert nem tudtuk teljesen előadni az állatok érzelmeit, személyiségüket, de mostanra jobban összeállt a darab, és élvezzük a játékot.
Irodalom órán két regény közül lehetett választani. Az egyik könyv Nógrádi Gábor: A gonosz hét napja című regénye volt. Az osztály (jóval több) mint fele ezt választotta. Maga a regény nekem nagyon tetszett, bár csodálkoztam a szóhasználatán és a velem egykorú gyerek tettein. Egyes részek kifejezetten „megviseltek”. Végül megértettem, hogy mindezt tanító és felkészítő jelleggel jegyezte le az író.
Egyik nap egy osztálytársam felolvasott egy Nógrádi Gábor által írt levelet, amit ő küldött nekünk. Az írás összegezve arról szólt, hogy bárki elérhet bármit, a pályaválasztás kapcsán a jövőben bármik lehetünk, de maradjunk annál és fejlesszük azokat a tulajdonságainkat, képességeinket, amikben jók vagyunk.
Nógrádi Gábor látogatása mindenkinek kellemes meglepetés volt. Az elején köszöntöttük őt és a feleségét, majd előadtuk a sokat gyakorolt darabot. Bár ekkor még nem volt tökéletes; egy-egy dolgot kihagytunk, súgni kellett, voltak bizonytalanságok. Ezeket leszámítva viszont nagyon jól sikerült, a visszhangokat ítélve mindenkinek tetszett. Nógrádi Gábor is megosztotta velünk a véleményét, megdicsért minket és a felkészítő tanárunkat, Réka nénit. Ez után mi tettünk fel kérdéseket. A válaszok alapján pedig megtudtuk, hogy Nógrádi a könyveit tanító jelleggel írja. Az a célja, hogy megszerettesse a gyerekekkel az olvasást, olyan dolgokat sajátíttasson el velünk, amik humoros, izgalmas szövegkörnyezet nélkül nem keltenék fel érdeklődésünket. Nógrádi Gábor szerint mindenkinek joga, sőt kötelessége tanítani a másikat, törődni vele és vigyázni rá. Szerintem ez egy nagy igazság. Érdekesnek találtam az író gondolatait és élveztem a beszélgetést.
Horváth-Varga Réka
8. m
