7. nap

Ez az utolsó napunk Kárpátalján. Szomorú, hogy lassan véget ér ez a csodálatos hét. Reggel a Tisza vonalán indultunk visszafelé (Rahó felé már járhatatlan volt az út). Csetfalván megálltunk és gyönyörködtünk a műemléktemplom festett fakazettáiban, majd Matl Péter csodálatos fafaragásait láthattuk az új templomban. Felidéztük Széchenyi István csetfalvi kalandját, majd Beregszász felé vettük utunkat. Itt bontott zászlót a Rákóczi szabadságharc a város főterén, itt adta föl leveleit a régi postán Kölcsey és Vörösmarty. A Bethlen-Rákóczi kastélyban megnéztünk egy nagyon érdekes múzeumot, majd régi fényképeken tanulmányoztuk a környék XX. századi történetét. Sétáltunk a belvárosban, láttuk Szent István, a városalapító Lampert herceg, Esze Tamás és Petőfi szobrát – ez utóbbit a régi tiszti kaszinó szép szecessziós épülete előtt. Még egy utolsót fényképeztünk a Vérke folyó partján és a műemlékek előtt, majd Beregsurány határállomása következett. Estére értünk Budapestre, ahol a szülők már vártak. Sok-sok szép élménnyel gazdagodva tértünk haza. Megszerettük Kárpátalját.