Erdei iskola 2.a

Erdei tábor

A múlt héten öt napot töltöttünk Kecskemét mellett az erdei táborban. Kriszta néni és Gina néni kísértek el minket, a szülők nem jöhettek velünk. Nagyon izgultam, mert ilyen sok időt még nem voltam távol apától és anyától. Külön busszal utaztunk, a táborban pedig már várt minket Péter bácsi. Elmondta nekünk a szabalyokat, amiket be kellett tartanunk a táborban, aztán elfoglaltuk a szobákat. A párnákra sikerült felhúznom a huzatot, de sajnos a takaróra nem, viszont este Kriszta néni segített nekem.

Először körbejártuk a tanösvényt, ahol mutattak néhány tájékozódási pontot, hogy tudjuk, merre kell menni, ha eltévednénk. Megkerestük a vadlest, az ágyút és a kápolnát.

Ezután légpuskával lőttünk sörösdobozokra. Sokszor eltaláltam a dobozt, de néhányszor mellément. Aztán íjászkodni mentünk, ahol részletesen elmagyarázták nekünk az íj részeit. Ekkor még egyszer sem találtam el a céltáblát, de pénteken már eltaláltam a tábla szélét, aztán a kék színű kört is. Utána dobtunk csatakeresztet, két csapat versenyzett egymással. Pénteken ezt is újra próbáltuk, akkor már mindhárom csatakereszttel beletaláltam a fahasábba.

Első este tüzet raktunk, és vislit meg szalonnát sütöttünk. Én elkezdtem frizbizni a műanyag tányérral, ami véletlenül nekirepült Andor lábának. Andor kergetni kezdett Árminnal együtt, rohangáltunk az asztal körül. Nagyon sötét volt, nem láttuk egymást rendesen, így összeütköztünk és Ármin orrba vágott. Ezután Ármin a sötétben kigáncsolta Andort, mert azt hitte, én vagyok az.

Egyik este voltunk vadlesen. Láttunk egy szarvast, és egy nagy sárga mosolygós fejet, ami kukoricából volt kirakva az állatoknak, hogy egyék meg, de egyiknek sem kellett.

Szerdától kezdve sajnos minden nap esett az eső, ezért több időt kellett fedett helyen töltenünk. Kati néni elmesélte, régen hogyan dagasztották a kenyeret az aszzonyok a teknőben. Mi is dagasztottunk tésztát, aztán amíg megkelt, elmentünk a játszótérre. Miután visszajöttünk, zsömlét formáztunk a tésztából, amit a kemencében sütöttünk meg. Másnap bőrérmét készítettünk, amit hazahoztam emlékbe.

A szobánkban az ágyam fölött lévő polcra kiraktam a családi fényképeimet. Egyszer azt hittem, hogy az egyik fénykép becsúszott a polc mögé a lukba. Már majdnem leszereltem a polcot a falról, mire észrevettem, hogy a fénykép a földön van az egyik bőrönd alatt. Apa, anya és a tesó eléggé hiányoztak, de azért nagyon jól éreztem magam a táborban. Remélem, jövőre is megyünk erdei táborba!

                                                                                  Arany Máté

Bakos Dorottya erdei tábor emlékei

Amikor elindultunk a busszal, izgatottan vártuk hova fogunk megérkezni. Egész út alatt arról beszéltünk, vajon milyen lesz a tábor. Úgy éreztük, hogy nagyon hosszú az út, türelmetlenül vártuk, hogy megérkezzünk. Amikor elértük az erdőt, Bogival azt kívántuk, bárcsak a tábor az erdő közepén lenne. Szerencsére így volt, a busz bekanyarodott a keskeny erdei útra, ami a táborhoz vezetett. Izgultunk, hogy a busz be fog-e férni a szűk kapun.

Ahogy beértünk a táborba egy csodálatos hely tárult elénk. Korábban, egy fa épületnek gondoltuk a tábort azonban nem így lett, egy nagyon szép kőház tárult elénk. Leszálltunk a buszról, bementünk az előtérbe és megbeszéltük a szabályokat, majd bementünk a szobánkba. A szoba nagyon szép volt, volt egy kis előszobája, fürdőszobája, amiben zuhanyzó, két csap és egy WC volt. A kipakolás után ebédelni mentünk. Ebéd után Péter bácsival körülnéztünk a tanuló ösvényen. Először megnéztük az állatokat a farmon. Láttunk kutyát, libát, kecskét és más állatokat is. Elindultunk az erdőbe, ahol Péter bácsi megkóstoltatta velünk az egyik növény levelét. Utunk során elértünk a focipályához, majd a magasleshez. Mentünk tovább az erdőben, ahol tanyasi házakat láttunk. Megmutatta Péter bácsi a csengőket, amit a tehenek nyakába akasztanak, valamint különböző fegyvereket. Az egyik ház múzeumként működött, amit később néztünk meg. A réten keresztül visszamentünk a kőházhoz, amit Vackor háznak hívtak. Megvacsoráztunk és lefeküdtünk aludni.

Másnap reggel zenével ébresztettek minket, a három zeneszám alatt fel kellett öltözni és kiszaladni az udvarra, ahol bemelegítettünk majd futni kezdtünk. Elfutottunk a focipályáig, majd a magaslesig utána a magaslestől a focipályáig, a focipályától a Vackor Várig, Péter bácsival közösen. Utána bementünk reggelizni az ebédlőbe. A reggeli nagyon finom volt. Reggeli után fogat mostunk, majd lőni mentünk Péter bácsival. Pisztollyal lőttünk sörös dobozokra, azután íjászkodtunk, majd csatakereszteket dobáltunk fába. Nekem legjobban a csatakereszt dobálás tetszett. Ebéd után kézműves foglalkozás volt. Nyakláncot készítettünk bőrből. Először kivágtunk egy vastag bőrből egy kört, majd egy másik színű, vékonyabb bőrből egy körtét. Kalapáccsal és lyukasztóval lyukakat készítettünk, amin átfűztük a bőrzsinórt. Nagyon szép lett. Vacsora és fürdés után elaludtunk.

Szerdán az ébresztő zene, futás és reggeli után fogat mostunk. Péter bácsi elvitt minket a rétre új játékot tanulni. Volt egy ütő, öt bója, egy vödör és egy labda. A játék neve Méta volt. Kettő csapat volt, el kellett ütni a labdát, a csapat egyik tagjának körbe kellett futni az öt bóját, a másik csapatnak el kellett kapni a labdát és bedobni a vödörbe. A baseball-hoz hasonló játék volt. Nagyon jó mulatság volt. Métázás után kenyeret sütöttünk. Én egy szép kenyér szívecskét sütöttem anyáéknak. Délután Brigi néni tartott előadást a kullancsról, amit nagyítóval megnéztünk. A kullancsnak hat lába volt, nagyon csúnya állat. Az előadás után vacsoráztunk, majd dalokat tanultunk fürödtünk és elaludtunk.

A reggeli ceremóniát követően, csütörtökön Dávid bácsival légpuskával lőttünk. Sörös dobozokra céloztunk, nekem is sikerült három dobozt eltalálni, nagyon örültem neki. Játszottunk számháborút, én a 624-es voltam, nagyon sokáig sikerült bennmaradnom. A játékot szóháborúval folytattuk, ahol a számok helyett szavakat írtunk egy papírra, amit a fejünkre gumiztunk. A „háborút” követően Métáztunk, most még jobban ment, aztán pedig megnéztük a múzeumban a gyűjteményeket. A múzeumban Petőfi Sándor tárgyait láttuk. Nagyon sok kardot, régi ruhát, képet nézhettünk. Érdekes ilyen régi tárgyakat látni. Mivel pénteken már indultunk haza, mindenki bepakolt a bőröndjébe. Vacsora után 21:00 kor kezdődött a várva várt bátorság próba. A bátorság próbán, képek alapján kellet felismerni a helyszínt és odamenni. Elindultunk az aulából, az íjász pályához, elmentünk a zöld kapuhoz, majd az ágyuhoz, onnan a magasleshez és vissza. Nagyon izgalmas volt, mert sötétben kellett megtalálnunk a helyszíneket egyedül, felnőtt kísérő nélkül. Szerencsére mindenki célba ért. Elfáradtunk az egész nap izgalmaitól, nagyon jól aludtunk.

Pénteken, reggeli után játszottunk. Játék közben észrevettük, hogy egy vaddisznó fel van lógatva. Láttuk, ahogy kivették a belső szerveit. Nagyon furcsa volt korábban nem láttam ilyet.

Egyszer csak betolatott a busz és leszállt róla anya és mami. Nagyon jó volt újra látni őket. A busz még dudált egyet kijött mindenki integetni nekünk. Ott volt Péter bácsi, Brigi néni, Dávid bácsi.

Nagyon jól éreztem magam a táborban, sok élménnyel gazdagodtam, sokat játszottunk, tanultunk, olyan dolgokat láttam, amit korábban nem. Köszönöm Kriszta néni, remélem jövőre is megyünk.